Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A WoC játékkal kapcsolatosan némi info...

2014.04.05

Chapter 1: Rentzal

Rentzal egy kikötőváros. SG kezdetben Kígyószemű Sigurd csempészhajóján szolgál, de aztán Sigurd kényeskedő nője nehezményezi az ork büdösségét... SG beszól neki. Ennek eredménye, hogy Sigurd a tengerbe hajíttatja a nagy pofájú és bűzös félorkot. (Megfürdetteti.) SG sértődötten kiúszik a rentzali mólóra, egy szál gatyában, fegyvertelenül, pénz nélkül...
   Innen indul a sztori.
   Lehet összevissza mászkálni Rentzalban, elvállalni különböző nehézségű küldetéseket, itt-ott összepofozkodni helyi nehézfiúkkal (és könnyűfiúkkal), lehet fejlődni, gyarapodni, megismerni a játék menetét, stb...
    Közben persze infók jönnek a helyi alvilág kusza kapcsolatrendszeréről, némi hatalomátvételről... na, ebbe nem megyek bele, mert túl hosszú lenne :-))
    De közben kapunk infót egy bizonyos Arbrecht en Bran lovagról, aki égre-földre keres egy Skandar Graun nevezetű félorkot... legyilkolás céljából.  Hogy miért? Arról senki nem tud semmi biztosat. Ami a lényeg: SG valószínűleg elkezdi "levadászni" ezt a lovagot (a néha megjelenő Sheenka is erre biztatja), és követi a nyomait...
   Közben persze - ha elegendő küldetést bevállal - egyre jobban belekeveredik Rentzal alvilágának hatalmi csatározásaiba, és ujjat húzhat a Suttogó Testvériség nevű orgyilkos céhvel. (Vagy épp melléjük állhat az ellenfeleikkel szemben.)
   A küldetések teljesítése közben SG megtudhatja, hogy Arbrecht en Bran - őt keresve - továbbment a szomszédos városba, Kirovangba, a Rontás Erdején keresztül.
   SG a lovag nyomába ered... azt reméli, tőle megtudhatja származása eredetét, és megtudhatja szülei gyilkosának - Peltárnak - hollétét.
    (A játékos döntése, mikor hagyja maga mögött Rentzalt; amint megtudja a lényeges információt... vagy csak akkor, ha már az összes lehetséges küldetést letudta.)
    Ja: ez a chapter nem csupán a városban játszódik, hanem a várost körülölelő erdőségbe - vagy akár a gyíkmocsárba - is ki lehet kalandozni. Sőt, a városi kalandok is több rétegűek: van nappali Rentzal... és éjszakai Rentzal...
    Nem rövid: egy tesztelő haveromnak több mint hatvan órába tellett, mire végigküzdötte az összes küldetést... pedig ő tudta, mi vár rá... és a csaták többségét lerövidítette a direkt e célra "engedélyezett" gyilkos varázslatokkal.


Chapter 2: A Rontás Erdeje

Útban Kirovang felé váratlan akadály. Növekszik egy nagy hatalmú "entitás" a Rontás Erdejében, amely hermetikusan lezárja az Erdő határait áthatolhatatlan mágiával, s addig nem akar kiengedni senkit, amíg ő él :-))) Ám őt megölni nem könnyű... sőt, egyáltalán megtudni, hogy ki ő... és miként lehet elpusztítani... na ez sem könnyű.
   Közben át kell gázolni Tökfalván, meg a tündérkék és a manók gyilkos háborúján, meg persze trollokon, ogárokon, lidérceken, zavarodott viharboszorkányon, egy drén lovag kísértetén, egy tébolyult enten, egy tétova druidanőn, meg még sok-sok mindenen... és legfőképpen egy Yrunta Oiz-Diis nevezetű lícsen. (Ha esetleg ismerősen cseng a név: Vérkáosz... amíg élt, ő volt Alouita legfőbb híve... és persze halála után még elkötelezett híve lett.)
   A történet roppant komplex, hasraütéssel nemigen lehet kitalálni, ki ki mellett áll... jó döntéseket kell hozni és jól csatázni, hogy szerencsésen kivergődjünk a Rontás Erdejéből.


Chapter 3: Kirovang

Kirovang városa maga az eleven téboly. Folyamatosan savas eső zuhog (amely persze csökkentgeti SG és társai életerejét). Ez valami átok, amit egy bosszúálló alak mondott a városra. Ráadásul van egy rohadt mérges tündérke, aki ugyan nem beszéli a közös nyelvet... de ha nem értik meg a hablatyait, szemét módon lopkod. Jidori szamurájok járőröznek az utcákon, és mindenki egy rohadék alakra, Fürge Calverre panaszkodik... ráadásul ellopták a főtéri szobor kristályszemét... és amióta ez történt, azóta előjönnek a temetőből a holtak, a város körüli erdőségekben pedig hemzsegnek a vérfarkasok...
   Arbrecht en Branról mindenki tud, mindenki látta, mindenki beszélt vele... de valahogy senki sem tudja, hol van.
   Keresni kell!
   És mi mocorog a város alatti gilf kazamatákban? Csak nem egy ősi gilf isten? Vagy csak a főpapnője, aki megpróbálja újra éleszteni? És a jidoriak - a szamurájok és a tűzmágusok - vajon  ellene vannak, vagy mellette? És az elf kultharcosok? Ők mit akarnak?
   De persze mindezen események eltörpülnek a város legrettegettebb személye mellett! Ő Roahmyer, Kirovang írnoka, egy önjelölt zseni - sírversek és fali szőnyegek költője - aki sajátos elképzeléseket táplál saját jelentőségéről.
   Végül is, SG találkozhat Bran lovaggal, és mielőtt (vagy miután?) megölné, megtudhatja tőle a legfontosabbakat: Lendorra kell utaznia, ha le akar számolni Peltárral.


Chapter 4: Tenger és a szigetek

   SG és két társa (itt: Marléna + Yamael) lerohanja Sigurd csempészházát, és elfoglalhatja egyik hajóját, a Tengeri Szellőt. Azzal Lendornak fordulhatnak... de persze jön Sigurd, és jön egy kedves kis tengeri csata. Meglehet, SG túléli, de a hajója nagy valószínűséggel beleroppan... és egy világtól elzárt szigethármasra jut. Itt benszülöttek, óriások... és fura állatszörnyek élnek, a gyilkolás mámorában. SG csak úgy juthat tovább, ha egy ottani hajóroncsból működőképes hajót csinál... beszerzi a kormánykereket, meg a többi hiányzó alkatrészt, és ráveszi a hajótörött matrózokat, hogy a segítségére legyenek...
   Közben persze itt is akadnak méltó ellenfelei!


Chapter 5: Lendor.

Lendor szigetén újabb független küldetésekkel erősödhetünk... meg persze találkozhatunk Lucindával, Karaidusszal... no meg az épp ott turistáskodó John Caldwellel... és még egyebekkel. Eljuthatunk Alouita Romvárához, némi manópofogatást és sárkánygyalázást követően leereszkedhetünk annak mélyére... ahol számtalan kellemetlen ellenfélen átvergődve megtalálhatjuk a Káosz Szavát...
   De aki azt hiszi, hogy a történet itt véget ér... az vagy nem olvasta a regényt... vagy fogalma sincs arról, miféle gonoszságokat tudok még kitalálni, mielőtt kiírnánk a vége címszót :-)))
   (Na jó, elismerem, a végső genyaságokat nem egyedül ötlöttem ki... alkotó társaim is méltán besegítettek. :-)))